Pont elég akkor megtudnom, milyen bugyi van rajtad, ha már rám tartozik.

"(...) Volt min gondolkoznom aznap este."

Előzmények: 1.rész - a vétel 2.rész - a hazahozatal

Természetesen már másnap elkezdtem szétszedni pici darabokra. Az elején még úgy gondoltam, hogy csak gyorsan leszervizelem, ami jó, hagyom, ami nem, cserélem, de nincs aprólékos tisztogatás és mindenhol meghagyom az ütött-kopottságát is. Munkagépet vettem féltés nélküli használatra, ezért az esztétikára tudatosan nem akartam adni. Ezt félig-meddig buktam, persze.

"...ahhoz feszesre edzett picsa is kell..."

/Előzmény: 1.rész - a vétel/

Alaposan megtervezett projekt volt, ahogy egy szál kabátban kerestem egy sarokház eldugott csengőjét zsebemben a fél vagyonommal.

Évek óta (elvétve bár, de annál stabilabban) bombáztam a környező népet a sokszor csak egy csupasz kis linkbe, máskor hosszú sorokba oltott ötleteimmel. Mind olyan robogókat takart, amikben a fővárosi közlekedésem megmentőit vizionáltam. Sajátos kis olaj-benzin szagú, szakadt-műanyag ruhájú angyalkákat, akik felsegítenek az okosan közlekedők tábor kettes szintjére.

"Nekem nem a szomszéd néni által istenített panelbirka nyírók kellenek, nem az idős nénik lilára sikerült ősz-gömbhaj költeményeit készítő hajfestők, ..."

Írd meg, mert el fogod felejteni.

Végtelen elkeseredettség és olthatatlan lelkesedés egyszerre emészt és éltet.