"Nekem nem a szomszéd néni által istenített panelbirka nyírók kellenek, nem az idős nénik lilára sikerült ősz-gömbhaj költeményeit készítő hajfestők, ..."

Úgy hozta a sors, hogy egy negyed évig nem történt a hajammal semmi, csak mostam. Ő meg – gondolom a szorgos öntözésnek hála, – nőtt.

Mire sikerült tükörbe néznem és szembesülnöm is az ott látottakkal (jaj), már változást kerestem minden téren az életemben. Miért ne használnám ki és adnék egy lehetőséget az egyébként lassan Bruce Willis-esdő hajkoronámnak, hogy bizonyítsa, hosszabban is méltó partnere az arcomnak? Igen, én, aki lassan húsz év alatt védjegyemmé tettem a 3mm fogalmát, most eleget sikerült mantráznom, hogy a kopasz és a kopaszodó nagy különbség, van még esélyem.

Az is egyértelmű volt, hogy ha már csinálok valamit, csináljuk nagyban. Nekem nem a szomszéd néni által istenített panelbirka nyírók kellenek, nem az idős nénik lilára sikerült ősz-gömbhaj költeményeit készítő hajfestők, … nem. Nekem profi fodrász kell, aki úgy bánik el az olló-szűz 4 centimmel, hogy azt is tudja, milyen lesz pár hónap múlva, mikor újra igazít rajta. Aki látja, melyik fog illeni hozzám, hogy mennyi idő elérni és addig az átmeneti korszakot hogyan kezeljük. Aki érzi, nem ecsethajú 16 éves akarok lenni, de nem is a HipHopBoyz korában megrekedt dizsiharcos. Classy shitet kerestem. Facebookra posztoltam:

Előszó:
Én Chopinre reppelek, nekem öltáncol hat lány,
’míg rap alapra karcolom fel az epigrammám.
Szünetbe’ Tóth Madafaka Árpád hat rám
de mire becsengetnek eléd teszek egy rendes verset.
Amíg te szavaim után a rímmorzsákat szeded
Újabb tíz helyre százszor jobb áldást kenek.

Amúgy:
Tükörbe bámulva vallom be ámulva
Hajam páratlan fürtökkel áthull a
vállamon lassan, ha nem vállalom,
Olló és gép alkossa elegyét
a mixnek, ami paskolja fenekét,
s kiadja végül hajformám keretét.

Hisztiztek? Ne! Alap, fejemen a három emmemmnek múltja van,
De most esélyt adok, éjnek napfénye lehessen új hajam.
Ha mégsem jönne be, géppel még neki lehet esni
És akkor ismét mindenki süni séróm simizheti.

Azaz mi előröl még kacér és kócos
az hátulról… esküszöm: Hót fos.
Mi a pöcsről verselek?
Egyszerű ez: Fodrászt keresek.

Megnőtt a hajam. Fodrászt keresek.
Ha van elképzelésed, vagy bármilyen ehhez intézendő szavad, ne sajnáld kiírni magadból. Tárt karokkal - és ígérem, krémbe mártott szavakkal - várom minden hozzászólásodat.

Hamar több megkeresésem volt, mint ahány perc eltelt a posztolástól. Kis híján dúskáltam a (nagyon helyes, fiatal lány) fodrász kontaktokban, amit ezúton is köszi mindenkinek, tényleg. De.

Levágattam újra 3mm-re. Hirtelen jött, ahogy a sarkon lévő BioHair ajtaját megláttam, kikapcsoltam a gondolataim és hagytam, hogy bevigyen a lábam. Amikor nyírták, újra mosolyogtam, a lány meg azt hitte, csikiz, azért. Bocs, babám, isteni kezed volt és tényleg imádom, ha cirógatják a fejem, de nem. Csak láttam magam és jó volt. Azt a magam, akit már hónapok óta kicsit nem.
Nem jelenti, hogy örökre rövid hajam lesz, vagy azt, hogy hosszabb hajjal nem lehetnék önmagam, ahogy azt sem, a fodrász projekt kudarcba fulladt és hiábavaló volt minden rászánt perc. Sőt. Aranyat ért. Változást kerestem az életemben minden téren, ezért elővettem egy biztosnak hitt, megszokott darabomat is, az énképem egy részét, hogy újra megvizsgáljam, ez így tényleg én vagyok-e. Hogy tudnék-e más lenni, ha igen, milyen és az jobb lenne-e. És rájöttem, hogy nem lenne jobb. Ez így jó. Ha majd változik, változtatok én is, ígérem.