"(...) Volt min gondolkoznom aznap este."

Ezzel a sorozattal, ha nem is örökre, de jó időre lezárulnak majd a nagy szavak. Nem akarok mindenkinek kulcsot adni a gondolataimon keresztül az életem apró részleteihez (, talán ezt most is sikerül elkerülnöm), viszont e nélkül nem értenétek az összes elkövetkező (könnyedebb) bejegyzést.  A gondolatok nagy része már hónapokkal, évekkel a blog előtt le volt firkantva; mi sem mutatja jobban, sokat csiszolódott már bennem. Aztán jött a blog, mint egyik első lépés a céljaim felé, amiben sokszor utaltam már rá, hogy írom ezt a posztot, viszont soha nem tudtam megmondani, mikor lesz kész igazán. Néha oldalakat töröltem, néha órákat ültem csak bámulva magam elé, mert…

…mert nehéz ez még nekem, hogy a Word fehér lapjából, vagy csak egyszerű-fekete, kopár sorokból, hogyan lesz a saját szemeim előtt színekben fürdőző álmaimmal, illatos-hangos élettel megtöltött könyv, ami mesél. Mesél és mesél. És megríkat és megmosolyogtat, és újra zokogsz miatta, és újra felszárítja a könnyeid. Érzelmileg nem egyszerűen kimozdít, hanem egyenesen földhöz csap minduntalan, ha olvasod. És megváltoztat. Benned, valamit, véglegesen. Évekre írja beléd magát, mint egy tetoválás, amit csak te látsz. Ráébreszt, elhatározol, megfogadsz. Pedig csak pár sort olvastál, de mégis jobban felkavart, mint azt valaha el tudtad volna képzelni pár koszos kis sortól, amit ráadásul egy idegen írt. Most mégis úgy érzed, kurvára lelőttek, elterültél és minél fájdalmasabban vérzel, annál inkább töltődsz fel az élni akarással. Újragondolod az életet, az életed. Újra kitalálod önmagad. Újra célokat állítasz, akár feltámasztott régieket, akár egészen újakat. Pezsegni kezd a véred. Kinyílik a világ.

eleutheromania

Próféta legyen anyád, én csak leszek az, aki vagyok. Én csak leírom, amit, benned meg ha ott lapul mélyen az a bomba, amit a szavaim élesítenek, úgysem tudsz mit tenni. Feltett kezekkel fogod megadni magad – önmagadnak.

Mikor még először elkezdtem pötyögni ezt, az volt a címe a Word doksinak, hogy „mi_lennek”. Írni akartam arról, milyen munkát keresek, hogyan képzelem el magam a jövőben. Persze mindenről írtam, csak munkahelyről nem. Utaztam. Fellegekben voltam, aztán újra földön, de már máshol, mint ahova az IP címem szólt. Ezekben az időkben leltem rá Vigh Borira…

A Vigh Bori epizód

Bori kicsoda? Meséljen ő, ebben valamivel kompetensebb személy, mint én. Olvassátok a blogját, backpacker.hu, gyerünk, gyerünk.
„Este egy-egy sör mellett szóba került, hogy mit csinálnak a ‘való életben’.  Kiderült, hogy nekik nincs olyan. Hivatásos snowboardosok, akik most megtehették, hogy kivegyenek egy év szabit és változatosság képen körbeszörfözik a világot. Tátott szájjal figyeltem az élő bizonyítékot arra, hogy igenis meg lehet élni a hobbidból. Kíváncsi vagyok mit szóltak a fiúk szülei, amikor azt mondták, hogy nem mennek főiskolára, hanem inkább snowboardoznak. Megkérdezték, hogy merre jártam Indonéziában, gyorsan végigsoroltam a tömérdek helyet, ahol megfordultam az elmúlt két hétben. Egy idősebb szörfös csak annyit mondott… szóval nem is érkeztél meg igazán sehova.

Volt min gondolkoznom aznap este. ”

(Idézet innen: http://www.backpacker.hu/hullamfugges-indonezia-11/)

Aztán. Aztán mikor először olvastam, az első pár sor után kicsit leültem. Sokszor éreztem, hogy nem csak egyszerűen eltalál egy-egy szava, hanem egyenesen írott sorokat ad bennem dolgozó erőknek. Vágyaim, amiket próbáltam életben tartani, rendszerezni, most itt voltak előttem megfogalmazva és újra erővel telve. Mikor már kezdtem megkopni a temperált irodák sablon droidjainak skatulya ez-az-élet-szövegeitől, rájöttem, nem vagyok egyedül, mások is látják úgy a világot, mint én. Hogy nem csak a kocsmákban a pultmenti próféták bólogatnak egyetértően, ha az álmaidról és azok megvalósításáról mesélsz, hanem vannak, akik meg is teszik.

És ez volt az első lépés, hogy újra érezzem a pezsgést, merre akarok haladni.
Már tudom, hogy úton a helyem. Ha valaha is le akarok cuccolni, ahhoz most mennem kell. Szelek szárnyán, ismeretlenbe, amiből furcsa mód mégis a végén szembe jövök magammal.

Folytatás következik.